Arctorna Buda

A zsíros,ernyedt bőr nem szép, de edzéssel sokat javíthatunk kinézetünkön. Ám nemcsak a test, az arc is edzhető - állítja az arctorna kitalálója. Mi is kipróbáltuk.

Amikor először hallottuk az arctorna szót, jót mosolyogtunk rajta. Mivel nem tudtuk eldönteni, hogy mindez egy forradalmi ötlet, vagy csak egy jól kitalált humbug, elmentünk, hogy a saját szemünkkel lássuk. Beszélgettünk a módszer kitalálójával, Bojtor Mártával sőt, mi is gyúrtunk arcra.

Bojtor Márta negyvenéves volt, amikor belenézett a tükörbe, és nem tetszett neki, amit látott. "Nyakamon ráncok, karikás szemeim körül szarkalábak gyű

ltek, lezúgott az arcom". Így hát lement egy közeli edzőterembe és közölte, hogy arcra akar edzeni, ott persze kerek szemekkel néztek rá. Még jó pár helyen próbálkozott, azonos eredménnyel, így kifejlesztette saját arctornáját.

Ehhez persze először szükség volt egy alapos anatómia okításra, hisz eredeti végzettségét tekintve könyvtár szakos és népművelő, ezenkívül pedig húszéves rádiós tapasztalata van. "Az élettan professzor sógorommal együtt levonultunk a boncterembe és elkezdtem tanulmányozni, milyen izmok vannak a fejen és a nyakon. Engem mindig is nagyon érdekeltek ezek a dolgok, elképesztő milyen finom és bonyolult mechanizmussal működik az ember."

"Az izmok eredési és tapadási helyét figyelembe véve igyekeztem az izmokat minden irányból megtámadni. Elég sok fantáziára volt szükségem, de a végeredmény többszáz gyakorlat volt."  A leírt feladatokat még cenzúrázta az orvos rokon, majd Márta elkezdte önmagán begyakorolni, később pedig saját barátai körében  próbálgatta a programot.

Sokáig ingyen és bérmentve, hobbiként foglalkozott ezzel, nem is gondolt arra, hogy mindezt üzleti alapokra helyezze. "Az üzletet egyáltalán nem láttam meg ebben, én nagyon hülye vagyok ehhez, az Arcvonal Arctorna nevet is csak azután védettem le, miután egy jogász barátom rámpirított, hogy sürgősen tegyem meg" - mondja, és hozzáteszi, hogy életében egyszer költött reklámra, az se ért semmit. Azóta inkább hagyja, hogy szájhagyomány útján terjedjen arctornájának híre.

Márta állítja, hogy álmában sem gondolta, hogy ötletéből pénz származhat, ennek ellenére az üzlet látványosan beindult. Mialatt Borsamunkatárs az "arcedzőteremben" tartózkodott, folyton csöngött a telefon, sorra jelentkeztek be az órákra. Aki maga akarja megtanulni az arctornát, az heti kétszer egy óra elfoglaltsággal és 1.500 forintos óraárral számoljon. Sokan jelentkeznek az öthónapos trénerképzésre is, ennek ára már húzósabb: 300.000 forint.

Vannak, akik megelőző jelleggel jönnek, nincsenek még ráncaik, viszont nem is akarnak, és van olyan is, aki azért jár szorgalmasan, hogy egy arcműtét után regenerálódjanak arcizmai. Van, aki , pufi, vagy "tészta" arcát akarja kontúrosabbra, izmosabbra formálni, de Mártának akadt már dolga botoxozott hölggyel is, aki úgy döntött inkább életre kelti lebénított izmait.

Mondanunk sem kell Márta, mennyire elítéli az arcfiatalításnak ezt a formáját. "A botox épp az ellenkezőjét csinálja annak, mint amit mi jónak gondolunk. Az arctorna izomtömeg növeléssel akarja kitölteni a megereszkedett bőrt, a botox viszont épp az izmokat bénítja."

A torna egyébként - akár egy tisztességes fitnesz edzésen - bemelegítésből, nyújtásból és lazításból áll, végigmegy az arc minden részén, a nyaktól, a fejbúbig minden izmot átmozgatva, és igen, ezután is lehet enyhe izomlázat érezni. Izomfáradtságot mindenképp, ezt Borsamunkatárs is tanúsíthatja.

Amikor nekikezdett a furcsa csücsörítéseknek, pislogásoknak azt gondolta, végig fogja röhögni az egészet, de aztán a komoly koncentráció és erőlködés miatt nem jutott ideje a kuncogásra.

Kiderült számára, hogy az arctorna tényleg komoly izommunka, sőt még az agyat is megdolgoztatja, hiszen olyan izmokat kellett megmozdítania, aminek létezéséről eddig nem is tudott. Körülbelül csak öt-tíz pernyi ízelítőt kapott, mégis kifulladt, sőt még órákkal később is furcsa fáradtságot érzett arcizmaiban.

Ezután az élmény után  először is kezdte úgy gondolni, hogy lehet valami ebben az arctornában, fitneszes tapasztalataira is támaszkodva logikusnak találta a dolgot, hogy, ha valami ennyire megerőltető, akkor muszáj, hogy hasson is.

Másrészt mindezek után szinte hősként tekintett a haladó csoportra, akik egy órán keresztül csinálták a nehezített szintű feladatokat.

Az óra hangulata elég meglepő volt. A dekoratív, fiatalos kisugárzású nők a barátságos, rattan fotelekkel berendezett, színes párnákkal teli szobában régi ismerősként, barátként gyűltek össze, majd leültek és fejüket előre hajtva kezükbe temették arcukat, míg az edzőjük, Bojtor Márta egy fittballon ücsörögve, nyugodt hangon instruálta őket.

A látvány inkább egy titkos társaság titkos nyelven folytatott fura szertartására emlékeztetett. "Félkövér pipát rajzolunk", "szkanderezés", "hörcsögpofi", "lépkedünk ki az arcunkból", "és most  jöhet a bernáthegyi" - csak ízelítő a rejtelmes szavakból és kifejezésekből, amik a torna közben elhangoztak. Mindeközben pedig magából a tornából semmi sem látszott.

Az izmok mozgatásához ugyanis a kézre is szükség van, azért, hogy a fejleszteni kívánt terület körül lefogják az arc többi részét, egyrészt azért, hogy ott ne nyúljon a bőr, deformálódjon az arc, másrészt azért, hogy az izmok munkáját azzal is nehezítsék, hogy a kéz nyomása ellenében dolgozzon.

Ezért borult tehát mindenki fejjel előre, könyökeit a térdén megtámasztva, arcát a kezével elfedve. Csendben és láthatatlanul folyt tehát a munka, a tanítványok egy-egy gyakorlatsor után megkönnyebbülten sóhajtoztak, és lazításképp halként tátogtak, előrehajtott fejüket rázták - mint kiderült, ez a "bernáthegyi" mozdulat -, nyakukat, vállukat tekergették.

A turpisságot sejtő Borsa munkatársban felvetődött a kérdés, hogy, ha még a tanár sem látja, mit csinálnak a diákok, akkor, honnan veszi észre, ha rosszul csinálnak valamit. Kiderült, hogy míg a tanítványok nem sajátítják el tökéletesen a mozdulatokat, addig Márta folyamatosan kéri, hogy mutassák meg, éppen mit csinálnak, odamegy hozzájuk, beállítja kezüket.

Nagyon fontos ugyanis a gyakorlatsorok pontos lekövetése, hisz, ha valaki következetesen rosszul csinál valamit, akkor "félre edzheti" az arcát.

Márta ezért sem akar módszeréről sem könyvet, sem dvd-t kiadni, így elkerülhető, hogy valaki a tréner szoros iránymutatása nélkül, maga próbálkozzon megtanulni az arctornát és ezzel esetleg "összetörje" az arcát.

Amikor az eredményekről kérdeztem, elmondta, öt hónap után már látszik a változás. Ha valaki fiatalon kezdi arcát tornáztatni, azon értelem szerűen kevésbé látszik, mintha valaki "szépen fejlett" ráncokkal érkezik.

Ahogy a konditermi gyúrás sem hat mindenkire ugyanolyan ütemben, úgy itt is lehetnek egyéni különbségek, és sajnálatos módon a pasik ezen a téren is gyorsabban képesek eredményt felmutatni.

Márta nem állítja, hogy a módszer csodatévő, egy hatvanéves nő, akárhogy tornázik, nem lesz már olyan bőre, mint húsz évesen volt. A külső szemlélő gyakran csak annyit lát, hogy az arcukat tornásztatóknak  kipihent, életteli az arca, ami annak is a következménye, hogy a torna erősen pezsdíti az arcban a keringést. Hosszú távon inkább állapotmegóvásról van szó, így az eredményesség főleg az arcukat nem tornáztató kortársakon mérhető. Rajtuk ugyanis jobban fognak látszani az öregedés jelei, mint az arctornászokon.

Olyan nőkről tehát, akiket Borsamunkatárs életében először látott, nehezen állapítja meg, hogy mennyire hatásos ez a torna, mindenesetre látott már Mártánál sokkal ráncosabb ötvennégy éves nőket is, és úgy tűnt neki, hogy a nyaka sem olyan ráncos most, mint egy régebben róla készült fényképen.

Nem merné kijelenteni, hogy megtalálta az örök fiatalság titkát, de az átverés teóriáját is elvetette, mert végül is az arctorna elmélete logikusnak tűnik.

forrás: http://borsa.hu (2008.09.04.)